Komik:(

Őszinte leszek lányok ...nem   vagyok elégedetlen .. de nagyon szomorú vagyok ...de az is meglehet h én várok túl sokat...Sok blogon találkozom ezzel és nem én vagyok az egyetlen akinek ekkora fájdalmat okoz ilyen kevés komi
Nagy nehezen találunk Nikivel olyan időpontot mikor mind kettőnk gép előtt van és Olyan a lelki állapota hogy írjunk és tűrhető legyen ... mellesleg Nikinek sajnos nincs   mikrofonja és így táv kapcsba csak msn en tudunk írni ...
Szeretlek titeket de kérhetnék több komit? Lécci ...
Vagy legalább írjátok meg hogy mi hiányzik egy olyan :
23.xy iírta: Hű váó .. az amikor ...(3 sor )
És amikor meg azt mondja ... (6 sor)
De jó lenne ha ( 45 sor )
És aztán meg h
24.hgplírta :
25.
26.
27.
.
.
.
.
Ezt olyan jó lenne látni .. segítsetek ...mit csinálunk rosszul
Az elkeseredett http://cautionwhenitcomestolove.blogspot.com/
írója ...
Alyshon  :(

9.fejezet

" Szívem szerelmi háborújában megsérült az ujjam . így ezt a fejezetet Alyshon hozta össze kín keservesen nektek.
... Ne aggódjatok   üzeni gyorsan összekapar a harctérről és még büntetést is kapok mert a következő fejezetet én hozom nektek "

Justin egy macival a kezében aludt.
Majdnem  elröhögtem magamat.
Inkább kimentem az ajtón becsuktam magam mögött és vettem egy mély lélegzetet.
Visszanyitottam a szobába és .. odasétáltam az ágyához .
Kivettem a kezéből a macit és nagy nehezen kirángattam alóla a takarót.
és akkor valamit motyogott....
-Add vissza a plüsst.. lécci ...
-De hiszen ez csak egy plüss maci.
Alig bírtam visszatartani a nevetést.
- Csak kérem vissza.- nyújtotta ki a kezét Justin miközben a párnát a feje alá gyűrte.
Kérésére visszaadtam neki a macit. Betakartam a válláig de kinyúlt a takaró alól és leültettet az ágy szélére...
Fekve átkarolt a  derekamat és nagy nehezen kinyitotta a szemét.
- Sajnálom hogy   tudunk kicsit beszélgetni - ásította...
- Justin  itt  a medvéd és aludj - kuncogtam.
-  Nem de komolyan  nem így terveztem ...- mondta és szorított egy gyengédet csípőmön....
Engem perpillanat egyáltalán nem   zavart hogy nem   tudunk beszélgetni -..de a keze a csípőmön annál inkább valami furcsa érzést váltott ki belőlem...
talán elszoktam tőle.
- Arra gondoltam hogy majd beszélgetünk meg  DVD-zünk és a filmet is végig beszéljük...- mondta egyre halkabban.
Olyan volt mint egy kisgyerek . Nagyon édes
- Justin én nem  haragszom de most aludj . - a kezemet homlokától végig simítottam az álláig ezzel lecsukva szemeit.
- Köszönöm hogy megint vigyázol rám . - suttogta majd megint megdörzsölte a szemét és elengedte e csípőmet .
Fel álltam mellőle és át csoszogtam az én ágyamhoz.

Justin szemszöge:
Annyira hiányzott.Gondolkodtam magamba miközben Lexy elment az ágyához.
A fáradtság nyomott az álmok felé de a kíváncsiságom erősebben húzott a valóság felé.
Hunyorítottam kicsit és láttam hogy Lex a szekrényében turkál . Gondolom törülközőt keres.
Én hülye illedelmetlen  nem mutattam meg neki hogy hol van .
A számat ki is nyitottam de nem   jött ki belőle hang.
Szerencsére megtalálta a felső polcomon a törölközőket.
Visszasétált az ágyához és letette a törölközőt az ágyra.
Hátra pillantott .
Ha most arra figyel amire gondolok ...
Szemem gyorsan erősen behunytam ... de az a fránya kíváncsiság..
Fél szememet kinyitottam és pontosan az történt amire gondoltam.
Nekem  háttal állt .
Kezét keresztbe pólója aljára csúsztatta , megragadta a szélét és elkezdte levenni magáról .
A szívem egyre hevesebben vert, ezzel szemben pedig a  pillanat egyre hosszabbra nyúlt..
Az ablakomon besütő hold fénye tökéletesen árnyékolta gerince vonalát .
Bőre tökéletes volt .
Mintha a ma éjjszaka a gondolataimba olvasva csak nekem küldött volna be az ablakomon egy hideg szellőt.
Hátán libabőr futott végig.. és egyszerű nőies mozdulattal levetette magától a pólót.
Talán most már be kéne csuknom a szememet.
De valamiért szívem egyre élénkebben vert.
Megdörzsölte libabőrök karját majd kínzó lassúsággal nyúlt  hátra a melltartó pántjához.
És még szerencsétlenségemre szerencsétlenkedett is vele.
Lex célba talált. Istenem  hogy ilyenkor bújna el a fiú ben  nem....
Az eddigi bénázással ellentétben egy mozdulattal kikapcsolta a melltartóját
Behunytam a szemem.
Justin nem nézhetsz oda... a barátod.
A gondolataim elég furcsak kalandokra indultak. Járkálásra lettem figyelmes.
Kinyitottam a szemem.
Egy szál törölközőben volt felül és hajolt át az éjjeli szekrényemen közvetlen mellettem  és zárta be az ablakomat.
El is felejtettem hogy nyitva hagytam.
Így most már olyan volt minta egy póló lenne rajta.
Megint visszacsuktam a szememet és koncentráltam hogy ne nyissam ki ismét.. nehogy többet lássak annál amit szabad.
Bár így is sokkal többet láttam.
Egy gyönyörű alakot ... Kecses és csábos csípőt amiből a csípőnadrág tökéletesen eleget mutatott.
Hallottam ahogy a fürdőszoba ajtóm becsukódik .
Egy óriási lélegzetvétellel próbáltam lenyugtatni szívem ütemének hevességét amit egy profi dobos megirigyelne .

8.fejezet

                                              
Fáradt voltam és a csomagtartó meg volt tömve a bőröndjeinkkel.A hátsó ülésről nem is beszélve.
Már besötétedett.
Tudom anya is nagyon fáradt volt mert nagyon koncentrált a vezetésre.
Egy ideje csendben ültünk egymás mellett.
Az esti lámpák ijesztően mégis nyugtatóan hatottak rám.
Anyu időnként hátranézett láttam hogy valamit nagyon  szeretne kérdezni.
Így inkább beszélgetést kezdeményeztem ..
 - Jobb is ez így kicsit . Talán többet tudunk majd beszélgetni.
Magam is megtaláltam a hangomban azt a kis bizonytalanságot.
 - Köszönöm hogy belementél . - mondta és láttam hogy a vissza pillantó tükörből rám mosolyog.
-Nem szívesen de muszáj volt,nem akartam megbántani Pattie-t.
-Ez nem csak arról szeretném ha megbeszélnétek a dolgot és kibékülnétek.-mosolyogva nézett rám.
Erre a témára egyáltalán nem  vágytam . Örömömre pont leparkolt Justinák háza előtt.
 - Persze persze anya- szálltam ki a kocsiból - Rajta leszek
 - Ennek örülök- mondta és ő is kiszállta kocsiból.
 Mire sikerült minden bőröndöt bevinni a házba,közbe Justinék is hazaértek.
 Szegényről szinte áradt a fáradtság.
Szó nélkül bement a házba . Mikor meglátott a bejáratnál küldött felé megy mosolyt de  nem szólalt meg. Elment mellettem .
 Olyan volt mint egy élő halott..
Nem figyeltem hová ment csak figyeltem ahogy anya megöleli Pattiet és elindulnak felém vagyis a bejárat felé.
 - Nem vagy fáradt csajszi? - kérdezte mosolyogva Pattie.
 - De kicsit mosolyogtam rá majd rámutattam a  hátam mögött  lévő bőröndökre.
- 3 hónap az 3 hónap - mosolygott anya mögötte.
 Ezen jót nevettünk.
-Én szerintem fel megyek lepihenek egy kicsit.-szólaltam meg.
- Nem  vagy éhes? -kérdezte Pattie
 Anya nem  is hagyta hogy válaszoljak.
- Ma még nem  is ettél kisasszony te nem adok helyette én választ. De igen éhes- jelentőségteljes  pillantást vetett rám.
-Gyere nézünk neked valami ehetőt.-mondta Pattie és közben elindult a konyha felé.
 - Amúgy is akartam Justinnak egy Lekváros szendvicset csinálni mert a kifulladt lelkecském egész kocsiúton azt ette volna meg.
 - Azt én is szeretem.- mondtam mosolyogva és belekaroltam az oldalába.
 Ő átkarolta a vállamat Anya pedig a másik oldalon fogott ugyan így rám.. Így sétáltunk a konyhába .
Ahol Justin a pulton kidőlve aludt.Szegénykém tényleg fáradt volt.
Nagyon csendben maradtunk.
 Pattie elengedett és odalépett fiához.
Megsimogatta fia haját és vállát átölelte...
 Justin kicsit felmordult és felkapta a fejét.
- Kicsim menj és feküdj le . Holnap korán kelünk és  nem lenne éppen jó ha lefejelnéd a lekváros kenyeret.
 - Már nem  is vagyok éhes - mormolta és megdörzsölte homlokát és szemét.
 Pattie anyai puszit lehelt a homlokára,és a hóna alatt kicsit felsegítette.
Justin megindult a lépcső felé és jóformán felvonszolta magát a korlát mentén.
 Miután Justin felment Pattie megcsinálta nekem a szendvicset.
Kicsit letört a kedve.
-Mi a baj Pattie?.-kérdezte anya.
 - Tudod .Eleinte jól bírta- mondta és elém tette a szendvicset.
- Erős fiú az biztos - mondta anya én pedig csak bólogattam.
-Miután összevesztetek elég sokáig magába volt roskadva,Ryan-ék segítettek neki hogy újra talpra álljon miután elköltöztetek Justin rájött hogy Catlin tényleg csak kihasználta
 és nem bírt szembenézni a bűntudattal amit érzett.-szomorodott el Pattie.
-Most hogy jöttél ... - kezdte el és rám mosolygott.
 - Látnotok kellet volna milyen erőbedobással adta le az interjút.
- De egyre többet van ez . - mutatott az asztalra.
- Fáradt . Hajszolja magát .Aggódom - mondta és arcáról lefagyott a mosoly.
 - Itt vagyunk Pattie - mondtam neki és a szendvicsemet ott hagyva megkerültem az asztalt és megöleltem.          
-Köszönöm.Remélem együtt rá tudnánk beszélni egy kis pihenésre főleg te Lexy rád hallgat a legjobban.-eresztett meg egy halvány mosolyt.
 -Hallgatott.-javítottam ki.
 Kicsit rosszul éreztem magam ... és persze hibásnak hogy ilyen állapotba került Justin is és Pattie is .
Valami olyasmi segítenem  kell érzés kapott el .
 - Most felmegyek és megnézem szuszókánkat. - vigyorogtam rá.
Lassan elindultam felfelé. Lassan elindultam felfelé a lépcsőn.
 Sajnáltam ezeket az éveket amikor nem voltam mellette.
 Benyitottam a "szobánkba " és  nem hitem el amit látok ...

7.fejezet

Annyira elmerültem a gondolataimba hogy már csak azt vettem észre hogy valaki legugol mellém.
-Minden rendben,kicsim??-kérdezte anyu.
- Persze minden a legnagyobb rendben csak azon gonolkoztam h csak 1 bőröndöt hoztam - füllentettem anyunak.
-Értem.-válaszolta anyu de szerintem látta rajtam a bizonytalanságot.-akkor mielőtt elindulnánk a turnéra még hazamegyünk.
-Az tökéletes lesz - mosolyogtam rá és a fejemet a térdemre hajtottam.
- Valami  baj van kincsem Összevesztél Justinnal?.-kérdezte aggódóan és átkarolta a vállam.
-Nem kibékültünk.-válaszoltam.-csak ezek után nehéz benne megbíznom.
Csak egy hallk hümmügés volt a válasza anyának.
- Mit szólnál ha most elindulnánk haza bemennénk a mekibe útközbe , vennénk egy jó nagy fagyit és összepakolnánk a cuccaidat otthon?
Csillogó szemekkel néztem rá.
-De  mikor indulunk a turnéra ?
- Majd csak holnap reggel.
-De most 11 óra elindulunk kocsival 7-8 óra alatt megjárjuk.-megbeszélem pattieval .
-Okés -pattantam fel és rohantam vissza a szobába
De ahogy beléptem Justin egy szál törölközőbe állt a szekrénye előtt.
-Justin .- sikítottam fel kicsit de azzal a lendülettel ki is léptem az ajtón és becsuktam magam mögött.
Kopogtattam az ajtón és vártam a választ.. kis idő után meg is kaptam.
-Tessék most már jöhetsz.
Lassan kinyitottam az ajtót mielőtt beléptem volna gyorsan benéztem .Mikor megbizonyosodtam róla hogy már felöltözött lassan beléptem és  bőröndöm felé vettem az irányt.
 Elkezdtem bele visszapakolni azokat a dolgokat amiket tegnap este használtam.
 -Lexy mit csinálsz?.-kérdezte rémült arccal.
- Pakolok nem   látszik? - kérdeztem még mindig a táskám felé fordulva
 -De Lexy azért mert az előbb benyitottál ... - Kezdte volna el mire észbe kaptam és felnevetem.
Hirtelen elgondolkodott...
 -Jahh ... -nevetett . -akkor nem  de ha hazaértettek csinálhatnánk valami jót.-mondta lelkesen
-Meglátjuk Justin mert aludni is kéne a repülőút előtt - mondtam.
Szélesen vigyorgott... én pedig elindultam a bőröndömmel a szobaajtó felé mikor megszólalt.
-Lexy? Legalább jó a testem? - kérdezte kuncogva...
 -Gyúrjál még kicsit .- mondtam kuncogva majd becsuktam az ajtót és lementem a lépcsőn.
- Mi ilyen vicces  -kérdezte felvont szemöldökkel mikor megfordultam felé.
- Jus én  nem azért...-nem  folytattam tuti h elvörösödtem a gondolatban. nagy nehezem folytattam -pakolok mert az előbb ...-inkább nem  folytattam .- visszafordultam a táskához aztán spontán a közepébe vágóan közöltem .
 -Anyuval hazamegyünk pakolni.
- Inkább fejezzük úgy ki h képes vagyok alkalmazkodni - mosolyogtam rá a hátam mögött...
-Szóval nem érzed jól magad?.-kérdezte és egyre közelebb jött arcán a kedven mosolyommal.
-Én azt nem mondtam.-válaszoltam vigyorogva és egyre csak hátráltam.-nehéz megbiznom benned újra.
 Ahogy a végét kimondtam hirtelen eltünt a mosoly az arcáról.
- Cataline nagy hiba volt, belátom - kezdte el szomorú arcal - de előtte úgy gondolom elég jó barátvoltam.
-Én megmondtam neked akkor hogy nem fogsz sokáig megmaradni neki csak azért kelletél mert te voltál a suli egyik "leghíresebb  fiúja".
Tudom .-hajtotta le a fejét.-meg tudsz még nekem bocsájtani?Mond hogy nem rontottam el mindent.
 -Justin én nem haragszom rád.-válaszoltam és felemeltem a fejét.-Attól hogy nehéz megbízni benned az nem az jelenti hogy nem bocsájtottam meg.Mindenki hibázhat.
- Lexy benned megbízom teljes mértékben ...- aztán mintha villámcsapásként ütött volna be neki - Én voltam a leghíresebb fiú ?
Kikerekedtek a szemeim . Kaján vigyor terült el arcán , mutató ujja és hüvelyk ujja közé helyezte a kezét és dörzsölgetni kezdte az állát.
-Persze hogy elviccelte... Ez Justin
-Ez igaz.-vigyorogta.
 -Azért el ne szállj magadtól.-röhögésbe törtünk ki mind ketten .
 - Nincs kedved velünk jönni  -jött a hirtelen ötlet
 -Áhh... nem  lehet - mondta szomorkásan.
-Interjúra kell mennem.-válaszolta szomorkodva
-Justin emlékszel te még hogy hol lakom ?.-nevettem el magam ..
- Innen Kb 3 óra- mondtam.
Hirtelen elgondolkodott.
-Jahh.-nevetett.-akkor nem de ha hazaértetek csinálhatnánk valami jót.-mondta lelkesen.
-Meglátjuk Justin mert aludni is kéne a repülő út előtt.-mondtam.
Szélesen vigyorgott én pedig elindultam a bőröndömmel a szobaajtó felé,mikor megszólalt.
-Lexy?Legalább jó a testem?.-kérdezte kuncogva.
-Gyúrjál még kicsit.-mondtam kuncogva becsuktam az ajtót és lementem a lépcsőn.

6.fejezet

                                                              6.fejezet
Meglepi:)))



Halkan surrogtam fel a lépcsőn és nyitottam be a "szobánkba".
Mikor felértem halkan benyitottam.Még mindig nagyban húzta a ló bőrt.
Most legyek gonosz vagy legyek jó kislány??.-gondoltam magamban.
Majd úgy döntöttem hogy rossz leszek
Halkan osontam mellé és lefejtettem a takarót a fejéről.
Mivel teljesen be volt burkolózva.
Közelebb hajoltam és hallottam a szuszogását.
Olyan édesen aludt,De nem gyengülhetsz el Lex..-Gondoltam magamban.
A kezem bevettem a számba és nagyot fütyültem.
Jus hirtelen fel akart ülni de beverte a fejét az államba.
Ami nagyon fájt.
-Jézusom Lexx jól vagy.-kérdezte aggódva.
-Aham.
Az államhoz kaptam és leültem az ágyamnak támaszkodva a fejét fogva jött oda hozzám és leguggolt mellém.
Egyszer csak kitört belőlem a nevetés.Ezt a szerencsétlen szitut.Jus értetlen kedve nézett rám.
-Lexy minden rendben  -fogta még mindig a fejét.
 És mikor ránéztem olyan hülye fejet vágott.Hogy eldőltem a földön és úgy röhögtem tovább.
Alig tudtam hol vagyok mikor meghallottam hogy Justin is röhög.
Hirtelen felkeltem és komolyan néztem rá.
- Te min nevetsz?.-kérdeztem de még mindig nevetett.
-RAJTAD .-nyögte ki nagy nehezen.
-Van valami az arcomon?
 -Lex várj már.- kapott a kezem után .
 -Mondjad?- fordultam vissza hozzá.
- Nincs semmi az arcodon-mosolygott rám.
-Akkor mi volt olyan vicces???.-vontam fel a szemöldököm.
- Csak visszaemlékeztem arra mikor a játszótéren csikiztelek - mondta és még szélesebb vigyor terült el az arcán.
Tudtam hogy ez nem jelent sok jót.
 Hátrálni kezdtem az ajtó felé.De ahogy hátráltam ő egyre csak közeledett.Kivillantotta azt a ravaszmosolyaát amit annyira szerettem.
Célba talált az ajtó zárva volt.
- Justin , ne közelíts.-mondtam fenyegetően de közbe mégis éreztem hogy a hangom remeg.
- De ...-húzta el- Nosztalgiázzunk kicsit.Mit szólsz?
- Nincs kedvem .-mondtam és egyre jobban féltem hogy megtámad.
- Nekem viszont van . -széles vigyor majd elkapta a derekamat és eszeveszettül csikizni kezdett...
 Sikítottam.
-Neeeeeeeeeeee Juuuuuuuuuusss...hagyd abba ,kapok levegőőőőőőt.-Visongtam.
 -Justin kérlekkkkkkkkkkkkkkkk.-néztem rá.
-Mond a kulcs szót.-vigyorgot mint a tejbe tök.
-Drew.-kérdeztem.De erre még jobban elkezdett csikizni.
 -Nem talált.-kiáltotta.
 -Nem tudom Justin kérlekkkk.-kérleltem.
 -Mond hogy imádsz.-vigyorgott.
Felém hajolva megállt a csikizésbe és nagy levegőt vettem.
-Mond hogy Imádsz- ismételte meg önmagát.
-És ha  nem ? - kérdeztem vigyorogva
-Akkor képtelen leszek téged halálra csikizni - vetett be egy kaján mosolyt mire kicsit furcsán éreztem magam
 Mélyen a szemembe nézett és még mndíg mosolygott...
 Gyönyörű barna szemei már   úgy csillogtak mit pár évvel ezelőtt.. ebben a szem párban most egészem mást láttam .
 A mosoly lassan lefagyott az arcáról és  is a szememet pásztázta tudom hogy de a feje közelebb volt mint az előbb az enyémhez.
 A szívem kihagyott levegőt venni is alig tudtam.
 Pár másodperc lehetett az egész mikor megláttam hogy a számat bámulja.
 -Justin - nyögtem ki nagy nehezem elhaló hangon .
 -HMM ...?- nézett ismét a szemébe.
- Imádlak , demostmár szálj le rólam. -Felhúzta a szemöldökét
majd leszállta róllam
 Megfordult beletúrt rövid hajába és mosolyt varázsolva az arcára megint felém fordult.
 Akaratlanul is elmosolyodtam akartam ebből nagy felhajtást csinálni.
 De csak én éreztem ezt a valamit?
- Miért keltettél fel íly kegyetlen módon?...- fogta meg a fejét.
Észbe kaptam majd felálltam és elindultam az ajtó felé a kilincsre tettem a kezem és úgy fordultam vissza.
 -Kész a reggeli és azt mondta h van valami programod  sokára.
Milyen program ?.-kérdezte meglepődve.
 -Valami interjúra kell menned.-válaszoltam és indultam volna kifelé mikor hirtelen utánam szólt.
 -Lexy.-szólt halkan szinte suttogva.
 -Tessék.-fordultam meg már az ajtóban állva.
 -Elkísérsz???-kérdezte szégyenlősen.
-Nem- vágtam rá határozottan.-elszom rodott képet vágott.
-Akkor készülődök- mondta szomorúan.
 Megsajnáltam.
Nem mehetek mert még be kell pakolnom mivel a legjobb barátommal megyek  turnéra egy hónapra.
A "legjobb barátom"szócskánál elmosolyodott.
 -Szóval újra a legjobb barátod vagyok.-kérdezte a szemei csak úgy ragyogtak.
-Tekinthetünk annak,arra ne számíts hogy mindjárt megtudok bízni benned.Harcolnod kell a bizalmamért.
-Úgy lessz -vágta rá.
-Akkor most öltözz te kis vigyori.
Közelebb jött és szorosan megölelt.
Majd elengedett és kiléptem az ajtón.
A folyosó végére érve a falnak csúsztam és lekúsztam a lépcső felső fokára leültem és kezembe temettem a fejem...
Mi van velem miért nem  tudok másra gondolni csak arra a két szép barna szem párra?

5.fejezet

Gyorsan lefürödtem.Mikor bementem a szobába Justint sehol nem láttam.Leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem.Szólni kéne a lányoknál hogy nem megyek haza,
milyen hosszú lesz ez az egy hónap.
Mikor ezen gondolkodtam hirtelen egy meleg kéz ért a vállamhoz.
-Megijesztettél.-néztem hátra kicsit rémülten.
- Nem állt szándékomban . - mondta semlegesen -Anya küldi, ágyneműhuzat .-adta át a kezembe a kupac anyagot.
Majd megfordult és a laptopjáért nyúlt.Megállt a szoba közepén és rám nézett.
-Én ezen az ágyon szoktam aludni - mutatott a bal oldali ágyra- de most te választhatsz - mosolygót rám - én mindenhol elalszom már megszoktam az állandó matrac cserét.
Nem tudom miért volt ez a fölösleges kérdés hiszen a cuccaim egyértelműen a jobb oldali ágyon( vagyis ahol ültem )voltak.
Jó lesz itt.-válaszoltam kicsit furcsán.
-Te tudod.-mosolya még mindig letörölhetetlen volt.
Ledobta a laptopját a párnájára majd a szekrényéhez indult.
Kivett valamit belőle gondolom a "pizsamáját" mert utána felém fordult.
- El megyek lefürdök.
Megint küldött egy mosolyt és kiviharzott az ajtón.
Én addig még megfürdött befeküdtem az ágyba amilyen fáradt voltam szinte azonnal lecsukódtak a szemeim.
Hallottam hogy valaki kinyitja az ajtót.
-Lex.Alszol???.-suttogta halkan.
Annyira fáradtnak éreztem magam hogy még erőm se volt válaszolni.
Egy darabig   hallottam semmit majd annyit éreztem hogy besüpped az ágy mellettem..valaki leült a szélére.
Biztos Justin volt az de nem  volt erőm kinyitni a szemem hogy megnézzem.
Nagyot fújt de alig hallhatóan.
-Ha tudnád mennyire hiányzol.- suttogta.
- Ha tudnád mennyire sajnálom - ezt még halkabban.
Hirtelen elszállt az álmosságom.
Az adrenalin lüktetni kezdett bennem.
Már nem nem tudtam kinyitni a szemem ha nem inkább nem akartam kíváncsi lettem arra hogy még fog-e mondani valamit.
Ha visszafordíthatnám az időd nem pazaroltam volna el hat évet.-suttogott tovább.
-Annyira sajnálom hogy ilyen hülye voltam,és hogy Catlint előrébb tettem mint téged a legjobb barátomat.
Olyan hangot adott ki mintha felnevetne.
-Féltem attól hogy meg utálsz majd ezek után,és nem mertem a szemedbe nézni hogy bocsánatot kérjek.Gyenge voltam.-halkan sóhajtott.
-De most mindent megteszek hogy újra megbízz bennem.Ha kell éveket várok rád csak vissza szeretném kapni a legjobb barátomat.
Mély levegőt vett és felállt az ágyról.
Ez elégé meglepett .
Nem tudtam h ennyire megbánta,most már kicsit változott a véleményem.
De már akkor sem ismerem annyira.
Hallottam ahogy a laptopja felzümmög.Kinyitottam a szemem és óvatosan oldalra néztem.
A hasán feküdt és a laptopján ügyködött valamit.
Éppen beláttam a Laptop képernyőjét.Egy képet nézett amin mi voltunk kicsi korunkba.
Mennyi minden változott azóta .Az a két boldog kisgyerek aki visszanézett a képernyőről,most már csak kosza múlt.
Gondolataim arra a kerti emlékre terelődtek mikor barátok lettünk.Más volt akkor nem voltak akadályok.Szememre megint ólomsúlyok telepedtek.
Gondolatok közt az álom világa bukkant fel amit bebarangoltam a régi cipőmmel.
Reggel kipihentem ébredtem,mikor oldalra néztem láttam hogy Justin még alszik.
Halkan lementem a konyhába hogy igyak egy pohár narancslevet anya és Pattie már fent voltak.
-Jó reggelt.-köszöntem rekedten.
-Neked is kicsim.-köszöntek egyszerre.
-Pattie .Kérhetnék egy kis narancslét.-kérdeztem felé fordulva.
-Persze kicsim.-mikor kitöltötte gyorsan megittam.
-Lexy nem keltenéd fel Justint?Három óra múlva interjúja lesz.....-kérdezte anyu.
-De.Persze.-indultam el felfelé a lépcsőn.

4.fejezet

4.fejezet
Nem igazán volt kedvem most vele beszélgetni . Fáradt is vagyok és sok is nekem ez a dráma mára ,És nincs mit mondanom neki"
-Ha nem  probléma most inkább lefeküdnék mert elég fárasztó volt ez a nap - próbáltam a lehető legkedvesebben mondani.
Justin csalódottan és egyben kérlelőn nézett rám . De én döntöttem .Nem hagyom magam .Nem igazán érdekel mit akar mondani.
-Nem tartana sokáig. 2 perc és utána mehetsz is- mondta kicsit erőltetve a dolgot.
-Nem Justin ha akarsz valamit majd máskor elmondod.-néztem rá szigorúan.
Justin csalódottan lesütötte a szemét.
Tényleg látni lehetett rajta a szomorúságot és a csalódottságot.
Nem is foglalkoztam vele többet mert a végén megenyhülök. Rögtön Pattie felé fordultam.
Pattie megmutatnád melyik szobába tudok aludni?.-kérdeztem ásítva.
-Sajnálom kicsim de az összes szoba foglalt.-vett egy nagy levegőt.-Kivéve Justinét.
Lefagytam a sors sem akarja hogy én elkerüljem ?
-Pattie nekem tényleg megfelel az egyik kanapé is.
-Szó se lehet róla még hogy a kanapén aludj,ez nevetséges ugye nem hiszed hogy hagyom hogy elaludd a nyakad??Justin szobájában alszol és kész.-mosolyodott el a végére.
Áhh ezt nem hiszem el ezek ketten össze esküdtek ellenem.
-Justin felkíséred Lexyt a szobádba- mondta anya miközben elengedte a vállamat- ha megkérhetlek .Kicsit beszélgetnék anyukáddal.
Miközben felfelé mentünk Justin többször is próbált beszélgetést kezdeményezni.
-Lex...-kezdett bele.
-Ne kezd már megint.-szóltam rá mérgesen nem elég hogy egy szobába raknak minket még beszélgetnünk is kell.
Mikor felértünk Justin benyitott egy tágas szobába.
-Khm....Justin megmutatnád merre találom a fürdőt??.-kérdeztem picit  szégyenkezve.
-Persze.A folyosó végén jobra.-válaszolt aztán folytatta.-De először szeretnék mondani valamit.
-Nagyon sajnálom azt ami régen történt és most nem azt szeretném kérni hogy mindjárt bocsáss meg de legalább gondold át.-nézett rám bociszemekkel.
-Justin  nem veszed észre hogy nem  akarok erről beszélni?- kérdeztem ma kicsit kétségbeesetten.
-Ami a múltban történt az ott is marad.-válaszoltam.-nem szeretnék erről beszélni,remélem megérted és most szeretnék lefürödni.
-Barátok voltunk - mondta lehajtott fejjel - felnőttünk... azt hittem elfogadod hogy hibáztam.
-Te pedig tudtad nagyon jól hogy Catlinnel gyerekkorunk óta ellenségek vagyunk és te még is kikezdtél vele.Úgyhogy nincs jogod feselőségre vonni.
Kész tudtam hogy nincs menekvés csak beszélnünk kell róla..  nem fog úgyse lógva hagyni
-Én szerettem Catlint.És nem azért jártam vele hogy ellened szegődjek ahogy te mondanád.Tudod jól hogy te vagy a legjobb barátom.-nézett mélyen a szemembe.
-Nem Justin csak voltam.
Nehezemre esett kimondani de így volt. Szemei az arcomat kémlelték.Majd megállapodott a szememen.Mélyen bele nézett most olyan más volt.
Már nem  azt a kisfiút láttam benne aki harcol a csajáért,mert azt hiszi viszont szereti.
Megbánást felelősséget és talán egy kis félelmet láttam szemében.
Nem tudtam hogy reagálja erre az egészre.
-Én még mindig úgy tekintek rád mint a legjobb barátomra.-kezdett bele.-és ez mindig is így marad.
-Féltem .-felelte majd folytatta.-Féltem attól hogy nem hallgatsz meg és hogy megutálsz.De a legjobban attól féltem hogy nem leszek jó barát.Aki mindig melletted áll jóban rosszban .
És mindig megvéd mindentől.
-Hát ez nem  jött valami jól össze . -mondtam
-Nem gondolod?
Bólintott és megint beszédre nyitotta a száját.
-Próbáljuk meg újra...én  nem akarok erről beszélni Justin. Mert akkor szerintem  nem lehet javítani a dolgon
csak rontani.- hajtottam le a fejem.-Ne vedd el ezt a cseppnyi reményt.  Hagy menjek fürdeni.
Justin megfogta a kezem és kicsit visszahúzott.
- Lexy ,...-Kezdte.
-Ha nem  hozom fel a témát van még rá esély hogy megbízz bennem ?
-Megpróbálok.-válaszoltam .-Csak ne bízd el magad.Nem is ismerlek szinte.11évesen beszéltünk utoljára.Szinte semmit nem tudok rólad.

3.fejezet

                                                                                                                                     3.fejezet


-Scoter mit szól a dologhoz ? - kérdezte Justin kicsit idegesebben a kelleténél.
-Örül neki .-válaszolta Pattie mosolyogva.-Legalább lesz társaságunk.
-Megint tök jó hogy kihagytok mindenből.-Kezdte felvinni a hangját.
Meglepődtem kicsit ... nem  nagyon érdekelt de mégis fájt hogy ennyire útál.
 Utál egyáltalán? Vagy most mi van .
- Justin Drew Bieber. Vegyél vissza a hangodból - mordult rá Pattie.
-Miért ha nem akkor mi lesz ? - mondta cinikus mosollyal az arcán.
Anya rátette Pattie vállára a kezét és nyugtató szavakkal próbálta javítani a hangulatot.
-Pattie nyugodj meg ha Justin nem akarja akkor nem megyünk végül is az ő turnéja.
 - Én viszont azt mondtam hogy igen is jöttök -Nézett mérgesen a fiára ,majd hátrafordult anyuhoz -Szeretném én a barátaimmal tölteni az időt .
-És nekem nincs beleszólásom.-kérdeztem most már egyre idegesebben.-Mi az hogy el akartok rángatni a turnéjára mikor tudjátok nagyon jól hogy nem vagyunk jóba.
-Nem kislányom -kezdte anya- mi csak azt tudjuk hogy nem  beszélgettek . Mert ugye minket  nem avattok be a kis dolgaitokba.
-Talán azért mert nem rátok tartozik.-válaszoltam gúnyosan.
-Akkor meséljetek kicsikéim- mondta Pattie kedvesen de láttam rajta hogy kicsit erőltettet a kedvesség.
-Ezen nincs mit mesélni -kezdte Justin és a lépcsőféle vette az irányt .
- Mi fáj abban ha elmondjátok? TALÁN -mondta anya - megoldanánk együtt. Nektek is jobb lenne.
Justin egy pillanatra megdermedt.
 -Ti segíteni????.-kérdezte cinikusan.-Ugyan miben??? Ez a dolog csak KETTŐNKRE tartozik.
- Nekem mindegy hogy kire tartozik .-Kezdte Pattie szomorúan - Néha hiányzik a társaság.-megfordult a pult felé.A szívem majd megszakadt szinte éreztem a fájdalmát.
-Lehet hogy jól érzed magad a környezetedbe. De valljuk be nekem Scoter és Usher nem   nagy társaság.
- Anyu- lépett közelebb Justin anyjához. Boci szemei engem is meghatottak.
- Csak szeretnék kicsit én is pihenni miközben elvégzem a dolgomat. -mondta Pattie a mosogató felé hajolva.
Anya odajött és átkarolt.
-Nem gondoltam hogy ennyire hiányzik Atlanta- mondta Justin anyja vállát átölelve.
 Tudtam hogy nincs menekvés a szívem beadta a derekát.
 Szerettem Pattiet. Mintha a keresztanyám lettvolna .
-Jó-sohajtottam fel.-veletek megyünk.-folytattam szomorúan.
Anya büszkén karolta át a vállamat .
-Justin egy "köszönöm " szerű pillantást vetett rám .
Mintha eddig ő  nem tiltakozott volna ez ellen, csak attól félt én akarom- e.
 Vajon ez így van?
 Gondolkoztam el.
Vajon mi lett volna ha végig hallgatom a kocsiba??Talán bocsánatot akart kérni?
-Most pedig meséljetek nekünk légyszives- mondta anya..
Na a  hangulatom megint átment fagyosba.
Justin lágy hangon fordult meg és anyját ölelve mondta:
-Ezen nics mit mesélni rég volt . Majd megleszünk egymás mellett.- hangjában kis reménykedés bujkált.
Láttam rajta a szomorúságot.
Tényleg sajnálja ami történt?Akkor utána mért nem kért bocsánatot????Ennyire elvakíthatta Catlinért érzett  "szerelme"???
Nem is jártak sokáig ha jól tudom Catlin két hét után elhagyta az suli egyik legmenőbb fiújáért.
Aztán csak elkerülgettük egymást. De nem szabad gyengének tűnnöm . Igenis megbántott .
 Még hogy én nem ismerem.
És sajnos igen is bebizonyosodott hogy nem  ismerem igazán
 Hisz nem  gondoltam vona hogy pont Cataline jön be neki.
De ennek az időnek vége.
 Még egyszer nem hagyom hogy így "megalázzon".
Bólintottam egy halványat és anyura mosolyogtam.
Justin látta rajtam hogy még mindig  nem vagyok feldobva az ötletért szerintem ő is nagyon jól tudta hogy csak Pattie miatt egyeztem bele.
-Lex beszélhetnénk?????-kérdezte Justin.

2.fejezet

5 évvel később.
Lexy szemszög:
Öt éve hogy nem beszéltem a volt legjobb barátommal.Most pedig itt állok és őt hallgatom .Ezernyi és ezernyi sikítozó lány áll mellettem és
nem értem őket.Miért kell sikítani??
Amúgy sem volt semmi kedvem jönni.
De anyu elrángatott mert nagyon régen látta volt barátnőjét.
 Szinte minden héten beszélgettek telefonon ők nagyon jóba maradtak.Justinék azóta elköltöztek Los Angelesbe úgy  tudom.
Hivatalosan soha nem   mondtuk ki hogy mi most már nem  vagyunk barátok .
 Elmentünk egymás mellett akárhányszor láttam aztán egy időre eltűnt és aztán már a tévében láttam.Meg is lepődtem.De mint legjobb barát
tudtam hogy imád énekelni.Lassan vége a koncertnek.Már két órája állunk itt a színfalaktól nem messze. Ahogy közeledett a koncert vége egyre jobban menekülni
akartam. Fogalmam sincs mit kell tenni egy ilyen túlélési helyzetben . A menekülés sikerének esélye 1:100 000 -hez ugyanis kb ennyi lányon kellett volna átverekedni
 magam..mindeközben anyu mellettem egyre nagyobb izgulással  várta hogy újra láthassa rég nem  látott barátnőjét.Mikor vége lett a koncertnek Justin lejött a színpadról és Pattieval
együtt elindultak felénk.Mosolyogva indultak felénk de a mosolya hirtelen eltűnt az arcáról.Mikor elénk értek Pattie ujjongva ugrott édesanyám
 nyakába.Tehetetlenül álltunk egymással szemben és egyikünk sem tudott szerintem mit szólni ehhez a szituációhoz.
-Még el kell köszönnöm a lányoktól .- Mondta és kicsit megszeppenve nézett a közönség felé.
 Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.
Még mindig meg van az a kis bohókás természete.Pattie  csillogó szemekkel fordult felém mire Justin eltűnt a szemem elől.Rövid haja kuszán állt össze vissza. Egy egy verejték csepp még gyöngyödzött a homlokán így haja egy része rátapadt a homlokára.


-Kicsikém úgy örülök hogy újra látlak.De megnőttél.Kész nő lett belőled.-mosolya letörölhetetlen volt.
- Köszie Pattie- mosolyogtam vissza - Te viszont nem  változtál. Ugyan olyan szép és fiatal vagy mint régen .
Őszintén örültem hogy újra láthatom Pattiet de attól még nagyon haza szerettem volna menni.Nem hiszem hogy Justin pont velem szeretné
tölteni az idejét.


Justin hangja villám csapásként jutott el a tudatomig.A hangfalakon keresztül visszhangzott minden egyes szava.
-Köszönöm hogy itt voltatok velem.Szeretlek titeket.
Még mindig nem hiszem el hogy én itt vagyok...haza akarok menni.-gondoltam magamban.
Anyu hirtelen kézen ragadott és húzott Pattie után.Mire észbe kaptam már egy fekete kocsi felé vettük az irányt. Ülésére szinte be lettem lökve.
És még csodálkozzak hogy feszéjezve érzem magam.Anyu huppant be mellém velem szembe pedig Patti ült be a kocsiba.
Míg Justinra vártunk jól elbeszélgettük az időt Pattie semmit nem változott.
Egyszer csak behuppant mellettem a Limo ülése.Rövid haja kuszán állt össze vissza.
Egy egy verejték csepp még gyöngyöződött  homlokán így haja egy része rátapadt a homlokára.
Akkora lendülettel szállt be a kocsiba hogy jóformán ráült a kezemre.
- Bocs -mondta kicsit flegmán majd arrébb csúszott.
- Kérem induljon - Szólt előre Pattie a sofőrnek majd ismét nyugodtam fordult vissza Anyuhoz és trécseltek tovább.
Justin az ablak felé fordult és kifelé bámult.
Ez a helyzet egyre kényelmetlenebb Miért kell engem ilyen szituációba taszítani?
Elővettem a telefonom és felcsúsztam Twitterre. Miközben Twittereztem fél szemmel láttam hogy Justin engem néz.
Nem értettem viselkedésének okát,teljesen összezavart nem rég a tudtomra adta hogy nem érdekelem most meg folyton engem néz.
Teljesen összezavart ahogy rám nézett mintha le akarna valamit olvasni az arcomról.
Mikor ránéztem visszakapta az ablakra a tekintetét.
Elég sokáig utazhatunk mikor megálltunk egy gyönyörű két emeletes háznál. Anyuék gyorsan kiszálltak így kettesbe hagyva Justinnal.
 Én is készültem kiszállni mikor Justin hirtelen elkapta a karom.
Gyomor görcs kapott el.
-Lex...- Kezdte el .
-Nagyon sajnálom azt ami régen történt köztünk.-láttam az arcán a megbánás jeleit.
-Nem történt köztünk semmi Justin.-mondtam hidegen.
Engem kifejezetten zavart ez a téma.Mély sebeket hagyott bennem.
-De igen is történt.-kezdett kicsit mérges lenni.-te a legjobb barátom voltál szinte mindenben számíthattam rád.De én ezt eldobtam egy lány miatt.-mondta szomorúan.
- Justin régen volt, fáradt vagyok és ezt nem  egy kocsiban kéne megbeszélni nem   gondolod?- mondtam kicsit mérgesebben -Mellesleg nem  vagyok a rajongód tehát vegyél vissza a hangodból.
Gondolkodott volna akkor amikor én mondta,gondoltam magamban.
 Kipattantam a kocsiból és anyuék után iramodtam .Mikor beértem a házba anyuék egyből faggatni kezdtek.
-Hol voltatok eddig?.-kérdezte Pattie.
A szám kiszáradt . Most mit mondjak? Kattogott az agyam mikor Justin belépett az ajtón .
-Bekötöttem a cipőfűzőmet -Hazudtam.
-Bár fogalmam sincs hogy minek mikor csak idáig kellett volna kibírjam.
Anyuék felnevettek.
-Kicsim beszélgettem Pattieval.-kis hatás szünetet tartott.-és megbeszéltük hogy egy hónapig velük mehetnénk Justin turnéjára.-mondta anya félve a reakciómtól.
-Mi????.-kérdeztük egyszerre Justinnal.
-És mi lesz a barátaimmal,meg a nyári programokkal???.-amellett hogy semmi kedvem nem volt eljönni  még egy hónapot vele kell hogy töltsek.....

1.fejezet

Írói szemszög:
A tejföl szőke kisfiú meghúzza a lány coffját.A kislány kicsit felsikított.
-Auu Jussííííííííín ez fáj.Megmondalak Pattienek.
-Te fröcsköltél le.-nyújtotta nyelvet durcizva  Justin.
Lexy beszaladt a kertből egyenesen a konyhából ahol egy barna hajú nő állt lábait átkarolva.
-Jussíííín meghúzta a coffimat.-árulkodott a kislány.A kisfiú lihegve futott be a konyhába a lány után és csavargatta a vizes pólóját.
-Ő kezdte.- mutogatott a megszeppent kislányra.
-Nem is igaz-válaszolta aranyos.
A nő halványan elmosolyodott és a kislányt maga elé tolta a kislány.
 - Ki kezdte? . - Nézett rájuk komolyan.
-Ő volt-mutattak egymásra egyszerre.
- Nahh akkor most mind a ketten bocsánatot kértek egymástól - Guggolt le melléjük a kisfiú anyukája.
-Bocsánat Justíííín-kért bocsánatot a kislány szégyelősen.
- Én nem  kérek bocsánatot . Lepöcskölt.-Mondta durcásan elfordulva édesanyjáétól.
- Justin- mondta szigorúan anyukája - Lexy bocsánatot kért , kérj szépen te is bocsánatot.
-Bocsánat na-válaszolt Justin kicsit mérgesen .
-Most szépen öleljétek meg egymást-felelt erre Pattie mosolyogva.
A kislány széttárt karokkal indult meg a fiú felé.A fiú vonakodva megölelte a lányt
 kis grimaszt vágott...mire az anyukája felnevettet.
-Szejetlek Jusstíííííííín.-mosolygott a kislány a fiúra.
 A fiúcska arca mindjárt megenyhült.
-Én is szejetlek  Lexxxy.-engedte el mosolyogva a kislányt.
- Most pedig menjetek ki a kertbe Suzyhoz és játszatok vele szépen.Mindjárt jön az anyukád.-simogatta meg a kislány buksiját és visszafordult a mosogatóhoz.
A két gyerkőc egymás után nevetgélve ment vissza a kerti hintához.Mikor kiértek a kertbe Suzy mindjárt elkezdett feléjük futni.
Hirtelen felborította a kisfiút mire a lány kacagásba tört ki és hasát fogva leült a hintába.
-Áúú ez nem vicces Lexxxxy.-mondta a fiú könyökét fogva.
-De vicces.-válaszolta a kislány még mindig nevetve de a nevetés annyira elvonta a figyelmét hogy kiesett a hintából.
- Áhhh- sikította el a lány magát kis cérnavékony hangján Suzy felé ment és az arcát kezdte nyalogatni.
-Ugye hogy fáj ?.-ment oda Justin.
Segített felállni a lánynak aki a popsiját fogta.Justin nevetve fordult a lány felé és húzta a kislányhoz.Puszit nyomott az arcára .
-Most már jobb? -Kérdezte.
 - Nem .- Mondta a kislány.
 Felemelte a fiú kezét és adott a sebére egy puszit.
 -Most már jobb?- kérdezte.
A fiú még mindig a kezét vizslatta ahol sebes volt
.-Leszünk bajátok?-kérdezte Lexy.
- Aham . Játszunk bújócskásat?- kérdezte miközben leszállt a hintáról.
-De suzy nem játszik.-jelentette ki felnőttesen.
Mind ketten nevettek majd a lány a falhoz fordulva számolt.
-Ed, Kettő, tíz, tizenöt ....
-Aki bújt aki nem megyek.-kiabálta a kislány.








**********
7ével később.
Kicsengettek.
A szőke hosszú hajó lány immáron 11 éves.
Kint várja az udvaron legjobb barátját.
Az iskolából a tömeg tódul ki.
Szemeivel keresi azt a szőke loboncos fejet amire minden pénteken várt egy órát.
Aki nem sokára meg is jelent.
 -Szia Jus.-köszönt a lány boldogan mikor észrevette a fiút.
-Lexxy.-boldogan kapta fel a lányt aki elkezdte ütögetni a fiú vállát.
 -Justin tegyél le.-visongott a kislány.
Leengedte a földre a lányt de még mindig ölelte. Még egy szorosat ölelt rajta majd hátrált.
- Megyünk? - Kérdezte a lány.
-Egy pillanat.-mosolygott rá Justin.
Justin az iskola kapuhoz futott. Ahol egy barna hajú lány állt mosolyogva.
Lexy nm értette ezt az egészet.Ki az a lány?Gondolta magába.
Mikor Jus odaért hirtelen megcsókolta a lányt.
Lex elképedve nézte ahogy a legjobb barátja a legnagyobb ellenségével vált csókot meg se várva hogy Justin visszajöjjön felkapta a lábától a táskáját és
 gyors léptekkel indult hazafelé.
Mikor már majdnem otthon volt hirtelen valaki elkapta a kezét.
-Miért hagytál ott alig kaptam levegőt .Várj már.-szólt utána de Lexy úgy csinált mintha meg se hallotta volna.
Kihúzta kezét a szorításából.
-Most meg mi bajod? - egyenesedet fel Justin.
-Semmi.-válaszolta Lexy úgy mintha mi sem történt volna .
- De látom rajtad hogy bánt valami . Mi változott meg 3 perc alatt? Mondtam valami rosszat? - kérdezte aggódva barátjától.
- Nem, Justin Nem mondtál semmit. Pont ez az.
-Hát akkor?.-Jus próbálta kiszedni a lányból mi baja mert nem értett az egészből semmit.
- Cataline a legnagyobb ellenségem , már ovi óta - mondta lehajtott fejjel Lexy.
 Justinnak minden leesett.
-Tudom - mondta bánatosan.
- De én szeretem .- Nézett a lány szemébe.
A lány mérgesen meredt a fiúra.
-Hát ha csalódni akarsz tessék.De én nem nézem végig.-fordított a lány hátat a fiúnak.
- Honnan veszed hogy csalódni fogok Lex? - kapott a lány keze után .
-Onnan hogy ismerem Catlint.Eddig mindegyik barátját csak kihasználta.De ahogy látom te is bedőltél neki.-fintorgott a lány.
-Honnan ismernéd ha soha sem beszéltél vele?.- horkant fel a fiú.
-Onnan hogy megkeserítette a gyermekkorom attól hogy nem beszéltem vele még igenis jelen volt az életembe.-a lány szemeibe könnyek szöktek.
- De attól hogy én most vele vagyok nem azt jelenti Lex hogy nem vagyok a barátod - mondta még mindig idegesebben a keleténél.
 Eltört a mécses. Sírva fakadt.
-Honnan tudjam hogy megbízhatok benned ha vele vagy?.
- Mi ???Te azt hiszed hogy azért mert járok vele ellened is szegődöm .Azt hittem ismersz annyira hogy ne gondolj ilyeneket.-Jusból csak úgy dőltek a szavak.


A lány vérig volt sértve...nem  is  válaszolt erre a kijelentésre csak bement.Mikor belépett az ajtón köszönés nélkül bezárkózott a szobájába.


Ez a lány bármire képes csak hogy megkapja amit akar. Hogy tehette ez velem mikor tudta hogy az a lány megkeserítette az életemet.Mindenkin vagy mindenen keresztül.


Gondolta magába Lex és közben megállás nélkül potyogtak a könnyei.