6.fejezet

                                                              6.fejezet
Meglepi:)))



Halkan surrogtam fel a lépcsőn és nyitottam be a "szobánkba".
Mikor felértem halkan benyitottam.Még mindig nagyban húzta a ló bőrt.
Most legyek gonosz vagy legyek jó kislány??.-gondoltam magamban.
Majd úgy döntöttem hogy rossz leszek
Halkan osontam mellé és lefejtettem a takarót a fejéről.
Mivel teljesen be volt burkolózva.
Közelebb hajoltam és hallottam a szuszogását.
Olyan édesen aludt,De nem gyengülhetsz el Lex..-Gondoltam magamban.
A kezem bevettem a számba és nagyot fütyültem.
Jus hirtelen fel akart ülni de beverte a fejét az államba.
Ami nagyon fájt.
-Jézusom Lexx jól vagy.-kérdezte aggódva.
-Aham.
Az államhoz kaptam és leültem az ágyamnak támaszkodva a fejét fogva jött oda hozzám és leguggolt mellém.
Egyszer csak kitört belőlem a nevetés.Ezt a szerencsétlen szitut.Jus értetlen kedve nézett rám.
-Lexy minden rendben  -fogta még mindig a fejét.
 És mikor ránéztem olyan hülye fejet vágott.Hogy eldőltem a földön és úgy röhögtem tovább.
Alig tudtam hol vagyok mikor meghallottam hogy Justin is röhög.
Hirtelen felkeltem és komolyan néztem rá.
- Te min nevetsz?.-kérdeztem de még mindig nevetett.
-RAJTAD .-nyögte ki nagy nehezen.
-Van valami az arcomon?
 -Lex várj már.- kapott a kezem után .
 -Mondjad?- fordultam vissza hozzá.
- Nincs semmi az arcodon-mosolygott rám.
-Akkor mi volt olyan vicces???.-vontam fel a szemöldököm.
- Csak visszaemlékeztem arra mikor a játszótéren csikiztelek - mondta és még szélesebb vigyor terült el az arcán.
Tudtam hogy ez nem jelent sok jót.
 Hátrálni kezdtem az ajtó felé.De ahogy hátráltam ő egyre csak közeledett.Kivillantotta azt a ravaszmosolyaát amit annyira szerettem.
Célba talált az ajtó zárva volt.
- Justin , ne közelíts.-mondtam fenyegetően de közbe mégis éreztem hogy a hangom remeg.
- De ...-húzta el- Nosztalgiázzunk kicsit.Mit szólsz?
- Nincs kedvem .-mondtam és egyre jobban féltem hogy megtámad.
- Nekem viszont van . -széles vigyor majd elkapta a derekamat és eszeveszettül csikizni kezdett...
 Sikítottam.
-Neeeeeeeeeeee Juuuuuuuuuusss...hagyd abba ,kapok levegőőőőőőt.-Visongtam.
 -Justin kérlekkkkkkkkkkkkkkkk.-néztem rá.
-Mond a kulcs szót.-vigyorgot mint a tejbe tök.
-Drew.-kérdeztem.De erre még jobban elkezdett csikizni.
 -Nem talált.-kiáltotta.
 -Nem tudom Justin kérlekkkk.-kérleltem.
 -Mond hogy imádsz.-vigyorgott.
Felém hajolva megállt a csikizésbe és nagy levegőt vettem.
-Mond hogy Imádsz- ismételte meg önmagát.
-És ha  nem ? - kérdeztem vigyorogva
-Akkor képtelen leszek téged halálra csikizni - vetett be egy kaján mosolyt mire kicsit furcsán éreztem magam
 Mélyen a szemembe nézett és még mndíg mosolygott...
 Gyönyörű barna szemei már   úgy csillogtak mit pár évvel ezelőtt.. ebben a szem párban most egészem mást láttam .
 A mosoly lassan lefagyott az arcáról és  is a szememet pásztázta tudom hogy de a feje közelebb volt mint az előbb az enyémhez.
 A szívem kihagyott levegőt venni is alig tudtam.
 Pár másodperc lehetett az egész mikor megláttam hogy a számat bámulja.
 -Justin - nyögtem ki nagy nehezem elhaló hangon .
 -HMM ...?- nézett ismét a szemébe.
- Imádlak , demostmár szálj le rólam. -Felhúzta a szemöldökét
majd leszállta róllam
 Megfordult beletúrt rövid hajába és mosolyt varázsolva az arcára megint felém fordult.
 Akaratlanul is elmosolyodtam akartam ebből nagy felhajtást csinálni.
 De csak én éreztem ezt a valamit?
- Miért keltettél fel íly kegyetlen módon?...- fogta meg a fejét.
Észbe kaptam majd felálltam és elindultam az ajtó felé a kilincsre tettem a kezem és úgy fordultam vissza.
 -Kész a reggeli és azt mondta h van valami programod  sokára.
Milyen program ?.-kérdezte meglepődve.
 -Valami interjúra kell menned.-válaszoltam és indultam volna kifelé mikor hirtelen utánam szólt.
 -Lexy.-szólt halkan szinte suttogva.
 -Tessék.-fordultam meg már az ajtóban állva.
 -Elkísérsz???-kérdezte szégyenlősen.
-Nem- vágtam rá határozottan.-elszom rodott képet vágott.
-Akkor készülődök- mondta szomorúan.
 Megsajnáltam.
Nem mehetek mert még be kell pakolnom mivel a legjobb barátommal megyek  turnéra egy hónapra.
A "legjobb barátom"szócskánál elmosolyodott.
 -Szóval újra a legjobb barátod vagyok.-kérdezte a szemei csak úgy ragyogtak.
-Tekinthetünk annak,arra ne számíts hogy mindjárt megtudok bízni benned.Harcolnod kell a bizalmamért.
-Úgy lessz -vágta rá.
-Akkor most öltözz te kis vigyori.
Közelebb jött és szorosan megölelt.
Majd elengedett és kiléptem az ajtón.
A folyosó végére érve a falnak csúsztam és lekúsztam a lépcső felső fokára leültem és kezembe temettem a fejem...
Mi van velem miért nem  tudok másra gondolni csak arra a két szép barna szem párra?