4.fejezet

4.fejezet
Nem igazán volt kedvem most vele beszélgetni . Fáradt is vagyok és sok is nekem ez a dráma mára ,És nincs mit mondanom neki"
-Ha nem  probléma most inkább lefeküdnék mert elég fárasztó volt ez a nap - próbáltam a lehető legkedvesebben mondani.
Justin csalódottan és egyben kérlelőn nézett rám . De én döntöttem .Nem hagyom magam .Nem igazán érdekel mit akar mondani.
-Nem tartana sokáig. 2 perc és utána mehetsz is- mondta kicsit erőltetve a dolgot.
-Nem Justin ha akarsz valamit majd máskor elmondod.-néztem rá szigorúan.
Justin csalódottan lesütötte a szemét.
Tényleg látni lehetett rajta a szomorúságot és a csalódottságot.
Nem is foglalkoztam vele többet mert a végén megenyhülök. Rögtön Pattie felé fordultam.
Pattie megmutatnád melyik szobába tudok aludni?.-kérdeztem ásítva.
-Sajnálom kicsim de az összes szoba foglalt.-vett egy nagy levegőt.-Kivéve Justinét.
Lefagytam a sors sem akarja hogy én elkerüljem ?
-Pattie nekem tényleg megfelel az egyik kanapé is.
-Szó se lehet róla még hogy a kanapén aludj,ez nevetséges ugye nem hiszed hogy hagyom hogy elaludd a nyakad??Justin szobájában alszol és kész.-mosolyodott el a végére.
Áhh ezt nem hiszem el ezek ketten össze esküdtek ellenem.
-Justin felkíséred Lexyt a szobádba- mondta anya miközben elengedte a vállamat- ha megkérhetlek .Kicsit beszélgetnék anyukáddal.
Miközben felfelé mentünk Justin többször is próbált beszélgetést kezdeményezni.
-Lex...-kezdett bele.
-Ne kezd már megint.-szóltam rá mérgesen nem elég hogy egy szobába raknak minket még beszélgetnünk is kell.
Mikor felértünk Justin benyitott egy tágas szobába.
-Khm....Justin megmutatnád merre találom a fürdőt??.-kérdeztem picit  szégyenkezve.
-Persze.A folyosó végén jobra.-válaszolt aztán folytatta.-De először szeretnék mondani valamit.
-Nagyon sajnálom azt ami régen történt és most nem azt szeretném kérni hogy mindjárt bocsáss meg de legalább gondold át.-nézett rám bociszemekkel.
-Justin  nem veszed észre hogy nem  akarok erről beszélni?- kérdeztem ma kicsit kétségbeesetten.
-Ami a múltban történt az ott is marad.-válaszoltam.-nem szeretnék erről beszélni,remélem megérted és most szeretnék lefürödni.
-Barátok voltunk - mondta lehajtott fejjel - felnőttünk... azt hittem elfogadod hogy hibáztam.
-Te pedig tudtad nagyon jól hogy Catlinnel gyerekkorunk óta ellenségek vagyunk és te még is kikezdtél vele.Úgyhogy nincs jogod feselőségre vonni.
Kész tudtam hogy nincs menekvés csak beszélnünk kell róla..  nem fog úgyse lógva hagyni
-Én szerettem Catlint.És nem azért jártam vele hogy ellened szegődjek ahogy te mondanád.Tudod jól hogy te vagy a legjobb barátom.-nézett mélyen a szemembe.
-Nem Justin csak voltam.
Nehezemre esett kimondani de így volt. Szemei az arcomat kémlelték.Majd megállapodott a szememen.Mélyen bele nézett most olyan más volt.
Már nem  azt a kisfiút láttam benne aki harcol a csajáért,mert azt hiszi viszont szereti.
Megbánást felelősséget és talán egy kis félelmet láttam szemében.
Nem tudtam hogy reagálja erre az egészre.
-Én még mindig úgy tekintek rád mint a legjobb barátomra.-kezdett bele.-és ez mindig is így marad.
-Féltem .-felelte majd folytatta.-Féltem attól hogy nem hallgatsz meg és hogy megutálsz.De a legjobban attól féltem hogy nem leszek jó barát.Aki mindig melletted áll jóban rosszban .
És mindig megvéd mindentől.
-Hát ez nem  jött valami jól össze . -mondtam
-Nem gondolod?
Bólintott és megint beszédre nyitotta a száját.
-Próbáljuk meg újra...én  nem akarok erről beszélni Justin. Mert akkor szerintem  nem lehet javítani a dolgon
csak rontani.- hajtottam le a fejem.-Ne vedd el ezt a cseppnyi reményt.  Hagy menjek fürdeni.
Justin megfogta a kezem és kicsit visszahúzott.
- Lexy ,...-Kezdte.
-Ha nem  hozom fel a témát van még rá esély hogy megbízz bennem ?
-Megpróbálok.-válaszoltam .-Csak ne bízd el magad.Nem is ismerlek szinte.11évesen beszéltünk utoljára.Szinte semmit nem tudok rólad.