1.fejezet

Írói szemszög:
A tejföl szőke kisfiú meghúzza a lány coffját.A kislány kicsit felsikított.
-Auu Jussííííííííín ez fáj.Megmondalak Pattienek.
-Te fröcsköltél le.-nyújtotta nyelvet durcizva  Justin.
Lexy beszaladt a kertből egyenesen a konyhából ahol egy barna hajú nő állt lábait átkarolva.
-Jussíííín meghúzta a coffimat.-árulkodott a kislány.A kisfiú lihegve futott be a konyhába a lány után és csavargatta a vizes pólóját.
-Ő kezdte.- mutogatott a megszeppent kislányra.
-Nem is igaz-válaszolta aranyos.
A nő halványan elmosolyodott és a kislányt maga elé tolta a kislány.
 - Ki kezdte? . - Nézett rájuk komolyan.
-Ő volt-mutattak egymásra egyszerre.
- Nahh akkor most mind a ketten bocsánatot kértek egymástól - Guggolt le melléjük a kisfiú anyukája.
-Bocsánat Justíííín-kért bocsánatot a kislány szégyelősen.
- Én nem  kérek bocsánatot . Lepöcskölt.-Mondta durcásan elfordulva édesanyjáétól.
- Justin- mondta szigorúan anyukája - Lexy bocsánatot kért , kérj szépen te is bocsánatot.
-Bocsánat na-válaszolt Justin kicsit mérgesen .
-Most szépen öleljétek meg egymást-felelt erre Pattie mosolyogva.
A kislány széttárt karokkal indult meg a fiú felé.A fiú vonakodva megölelte a lányt
 kis grimaszt vágott...mire az anyukája felnevettet.
-Szejetlek Jusstíííííííín.-mosolygott a kislány a fiúra.
 A fiúcska arca mindjárt megenyhült.
-Én is szejetlek  Lexxxy.-engedte el mosolyogva a kislányt.
- Most pedig menjetek ki a kertbe Suzyhoz és játszatok vele szépen.Mindjárt jön az anyukád.-simogatta meg a kislány buksiját és visszafordult a mosogatóhoz.
A két gyerkőc egymás után nevetgélve ment vissza a kerti hintához.Mikor kiértek a kertbe Suzy mindjárt elkezdett feléjük futni.
Hirtelen felborította a kisfiút mire a lány kacagásba tört ki és hasát fogva leült a hintába.
-Áúú ez nem vicces Lexxxxy.-mondta a fiú könyökét fogva.
-De vicces.-válaszolta a kislány még mindig nevetve de a nevetés annyira elvonta a figyelmét hogy kiesett a hintából.
- Áhhh- sikította el a lány magát kis cérnavékony hangján Suzy felé ment és az arcát kezdte nyalogatni.
-Ugye hogy fáj ?.-ment oda Justin.
Segített felállni a lánynak aki a popsiját fogta.Justin nevetve fordult a lány felé és húzta a kislányhoz.Puszit nyomott az arcára .
-Most már jobb? -Kérdezte.
 - Nem .- Mondta a kislány.
 Felemelte a fiú kezét és adott a sebére egy puszit.
 -Most már jobb?- kérdezte.
A fiú még mindig a kezét vizslatta ahol sebes volt
.-Leszünk bajátok?-kérdezte Lexy.
- Aham . Játszunk bújócskásat?- kérdezte miközben leszállt a hintáról.
-De suzy nem játszik.-jelentette ki felnőttesen.
Mind ketten nevettek majd a lány a falhoz fordulva számolt.
-Ed, Kettő, tíz, tizenöt ....
-Aki bújt aki nem megyek.-kiabálta a kislány.








**********
7ével később.
Kicsengettek.
A szőke hosszú hajó lány immáron 11 éves.
Kint várja az udvaron legjobb barátját.
Az iskolából a tömeg tódul ki.
Szemeivel keresi azt a szőke loboncos fejet amire minden pénteken várt egy órát.
Aki nem sokára meg is jelent.
 -Szia Jus.-köszönt a lány boldogan mikor észrevette a fiút.
-Lexxy.-boldogan kapta fel a lányt aki elkezdte ütögetni a fiú vállát.
 -Justin tegyél le.-visongott a kislány.
Leengedte a földre a lányt de még mindig ölelte. Még egy szorosat ölelt rajta majd hátrált.
- Megyünk? - Kérdezte a lány.
-Egy pillanat.-mosolygott rá Justin.
Justin az iskola kapuhoz futott. Ahol egy barna hajú lány állt mosolyogva.
Lexy nm értette ezt az egészet.Ki az a lány?Gondolta magába.
Mikor Jus odaért hirtelen megcsókolta a lányt.
Lex elképedve nézte ahogy a legjobb barátja a legnagyobb ellenségével vált csókot meg se várva hogy Justin visszajöjjön felkapta a lábától a táskáját és
 gyors léptekkel indult hazafelé.
Mikor már majdnem otthon volt hirtelen valaki elkapta a kezét.
-Miért hagytál ott alig kaptam levegőt .Várj már.-szólt utána de Lexy úgy csinált mintha meg se hallotta volna.
Kihúzta kezét a szorításából.
-Most meg mi bajod? - egyenesedet fel Justin.
-Semmi.-válaszolta Lexy úgy mintha mi sem történt volna .
- De látom rajtad hogy bánt valami . Mi változott meg 3 perc alatt? Mondtam valami rosszat? - kérdezte aggódva barátjától.
- Nem, Justin Nem mondtál semmit. Pont ez az.
-Hát akkor?.-Jus próbálta kiszedni a lányból mi baja mert nem értett az egészből semmit.
- Cataline a legnagyobb ellenségem , már ovi óta - mondta lehajtott fejjel Lexy.
 Justinnak minden leesett.
-Tudom - mondta bánatosan.
- De én szeretem .- Nézett a lány szemébe.
A lány mérgesen meredt a fiúra.
-Hát ha csalódni akarsz tessék.De én nem nézem végig.-fordított a lány hátat a fiúnak.
- Honnan veszed hogy csalódni fogok Lex? - kapott a lány keze után .
-Onnan hogy ismerem Catlint.Eddig mindegyik barátját csak kihasználta.De ahogy látom te is bedőltél neki.-fintorgott a lány.
-Honnan ismernéd ha soha sem beszéltél vele?.- horkant fel a fiú.
-Onnan hogy megkeserítette a gyermekkorom attól hogy nem beszéltem vele még igenis jelen volt az életembe.-a lány szemeibe könnyek szöktek.
- De attól hogy én most vele vagyok nem azt jelenti Lex hogy nem vagyok a barátod - mondta még mindig idegesebben a keleténél.
 Eltört a mécses. Sírva fakadt.
-Honnan tudjam hogy megbízhatok benned ha vele vagy?.
- Mi ???Te azt hiszed hogy azért mert járok vele ellened is szegődöm .Azt hittem ismersz annyira hogy ne gondolj ilyeneket.-Jusból csak úgy dőltek a szavak.


A lány vérig volt sértve...nem  is  válaszolt erre a kijelentésre csak bement.Mikor belépett az ajtón köszönés nélkül bezárkózott a szobájába.


Ez a lány bármire képes csak hogy megkapja amit akar. Hogy tehette ez velem mikor tudta hogy az a lány megkeserítette az életemet.Mindenkin vagy mindenen keresztül.


Gondolta magába Lex és közben megállás nélkül potyogtak a könnyei.