5.fejezet

Gyorsan lefürödtem.Mikor bementem a szobába Justint sehol nem láttam.Leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem.Szólni kéne a lányoknál hogy nem megyek haza,
milyen hosszú lesz ez az egy hónap.
Mikor ezen gondolkodtam hirtelen egy meleg kéz ért a vállamhoz.
-Megijesztettél.-néztem hátra kicsit rémülten.
- Nem állt szándékomban . - mondta semlegesen -Anya küldi, ágyneműhuzat .-adta át a kezembe a kupac anyagot.
Majd megfordult és a laptopjáért nyúlt.Megállt a szoba közepén és rám nézett.
-Én ezen az ágyon szoktam aludni - mutatott a bal oldali ágyra- de most te választhatsz - mosolygót rám - én mindenhol elalszom már megszoktam az állandó matrac cserét.
Nem tudom miért volt ez a fölösleges kérdés hiszen a cuccaim egyértelműen a jobb oldali ágyon( vagyis ahol ültem )voltak.
Jó lesz itt.-válaszoltam kicsit furcsán.
-Te tudod.-mosolya még mindig letörölhetetlen volt.
Ledobta a laptopját a párnájára majd a szekrényéhez indult.
Kivett valamit belőle gondolom a "pizsamáját" mert utána felém fordult.
- El megyek lefürdök.
Megint küldött egy mosolyt és kiviharzott az ajtón.
Én addig még megfürdött befeküdtem az ágyba amilyen fáradt voltam szinte azonnal lecsukódtak a szemeim.
Hallottam hogy valaki kinyitja az ajtót.
-Lex.Alszol???.-suttogta halkan.
Annyira fáradtnak éreztem magam hogy még erőm se volt válaszolni.
Egy darabig   hallottam semmit majd annyit éreztem hogy besüpped az ágy mellettem..valaki leült a szélére.
Biztos Justin volt az de nem  volt erőm kinyitni a szemem hogy megnézzem.
Nagyot fújt de alig hallhatóan.
-Ha tudnád mennyire hiányzol.- suttogta.
- Ha tudnád mennyire sajnálom - ezt még halkabban.
Hirtelen elszállt az álmosságom.
Az adrenalin lüktetni kezdett bennem.
Már nem nem tudtam kinyitni a szemem ha nem inkább nem akartam kíváncsi lettem arra hogy még fog-e mondani valamit.
Ha visszafordíthatnám az időd nem pazaroltam volna el hat évet.-suttogott tovább.
-Annyira sajnálom hogy ilyen hülye voltam,és hogy Catlint előrébb tettem mint téged a legjobb barátomat.
Olyan hangot adott ki mintha felnevetne.
-Féltem attól hogy meg utálsz majd ezek után,és nem mertem a szemedbe nézni hogy bocsánatot kérjek.Gyenge voltam.-halkan sóhajtott.
-De most mindent megteszek hogy újra megbízz bennem.Ha kell éveket várok rád csak vissza szeretném kapni a legjobb barátomat.
Mély levegőt vett és felállt az ágyról.
Ez elégé meglepett .
Nem tudtam h ennyire megbánta,most már kicsit változott a véleményem.
De már akkor sem ismerem annyira.
Hallottam ahogy a laptopja felzümmög.Kinyitottam a szemem és óvatosan oldalra néztem.
A hasán feküdt és a laptopján ügyködött valamit.
Éppen beláttam a Laptop képernyőjét.Egy képet nézett amin mi voltunk kicsi korunkba.
Mennyi minden változott azóta .Az a két boldog kisgyerek aki visszanézett a képernyőről,most már csak kosza múlt.
Gondolataim arra a kerti emlékre terelődtek mikor barátok lettünk.Más volt akkor nem voltak akadályok.Szememre megint ólomsúlyok telepedtek.
Gondolatok közt az álom világa bukkant fel amit bebarangoltam a régi cipőmmel.
Reggel kipihentem ébredtem,mikor oldalra néztem láttam hogy Justin még alszik.
Halkan lementem a konyhába hogy igyak egy pohár narancslevet anya és Pattie már fent voltak.
-Jó reggelt.-köszöntem rekedten.
-Neked is kicsim.-köszöntek egyszerre.
-Pattie .Kérhetnék egy kis narancslét.-kérdeztem felé fordulva.
-Persze kicsim.-mikor kitöltötte gyorsan megittam.
-Lexy nem keltenéd fel Justint?Három óra múlva interjúja lesz.....-kérdezte anyu.
-De.Persze.-indultam el felfelé a lépcsőn.