8.fejezet

                                              
Fáradt voltam és a csomagtartó meg volt tömve a bőröndjeinkkel.A hátsó ülésről nem is beszélve.
Már besötétedett.
Tudom anya is nagyon fáradt volt mert nagyon koncentrált a vezetésre.
Egy ideje csendben ültünk egymás mellett.
Az esti lámpák ijesztően mégis nyugtatóan hatottak rám.
Anyu időnként hátranézett láttam hogy valamit nagyon  szeretne kérdezni.
Így inkább beszélgetést kezdeményeztem ..
 - Jobb is ez így kicsit . Talán többet tudunk majd beszélgetni.
Magam is megtaláltam a hangomban azt a kis bizonytalanságot.
 - Köszönöm hogy belementél . - mondta és láttam hogy a vissza pillantó tükörből rám mosolyog.
-Nem szívesen de muszáj volt,nem akartam megbántani Pattie-t.
-Ez nem csak arról szeretném ha megbeszélnétek a dolgot és kibékülnétek.-mosolyogva nézett rám.
Erre a témára egyáltalán nem  vágytam . Örömömre pont leparkolt Justinák háza előtt.
 - Persze persze anya- szálltam ki a kocsiból - Rajta leszek
 - Ennek örülök- mondta és ő is kiszállta kocsiból.
 Mire sikerült minden bőröndöt bevinni a házba,közbe Justinék is hazaértek.
 Szegényről szinte áradt a fáradtság.
Szó nélkül bement a házba . Mikor meglátott a bejáratnál küldött felé megy mosolyt de  nem szólalt meg. Elment mellettem .
 Olyan volt mint egy élő halott..
Nem figyeltem hová ment csak figyeltem ahogy anya megöleli Pattiet és elindulnak felém vagyis a bejárat felé.
 - Nem vagy fáradt csajszi? - kérdezte mosolyogva Pattie.
 - De kicsit mosolyogtam rá majd rámutattam a  hátam mögött  lévő bőröndökre.
- 3 hónap az 3 hónap - mosolygott anya mögötte.
 Ezen jót nevettünk.
-Én szerintem fel megyek lepihenek egy kicsit.-szólaltam meg.
- Nem  vagy éhes? -kérdezte Pattie
 Anya nem  is hagyta hogy válaszoljak.
- Ma még nem  is ettél kisasszony te nem adok helyette én választ. De igen éhes- jelentőségteljes  pillantást vetett rám.
-Gyere nézünk neked valami ehetőt.-mondta Pattie és közben elindult a konyha felé.
 - Amúgy is akartam Justinnak egy Lekváros szendvicset csinálni mert a kifulladt lelkecském egész kocsiúton azt ette volna meg.
 - Azt én is szeretem.- mondtam mosolyogva és belekaroltam az oldalába.
 Ő átkarolta a vállamat Anya pedig a másik oldalon fogott ugyan így rám.. Így sétáltunk a konyhába .
Ahol Justin a pulton kidőlve aludt.Szegénykém tényleg fáradt volt.
Nagyon csendben maradtunk.
 Pattie elengedett és odalépett fiához.
Megsimogatta fia haját és vállát átölelte...
 Justin kicsit felmordult és felkapta a fejét.
- Kicsim menj és feküdj le . Holnap korán kelünk és  nem lenne éppen jó ha lefejelnéd a lekváros kenyeret.
 - Már nem  is vagyok éhes - mormolta és megdörzsölte homlokát és szemét.
 Pattie anyai puszit lehelt a homlokára,és a hóna alatt kicsit felsegítette.
Justin megindult a lépcső felé és jóformán felvonszolta magát a korlát mentén.
 Miután Justin felment Pattie megcsinálta nekem a szendvicset.
Kicsit letört a kedve.
-Mi a baj Pattie?.-kérdezte anya.
 - Tudod .Eleinte jól bírta- mondta és elém tette a szendvicset.
- Erős fiú az biztos - mondta anya én pedig csak bólogattam.
-Miután összevesztetek elég sokáig magába volt roskadva,Ryan-ék segítettek neki hogy újra talpra álljon miután elköltöztetek Justin rájött hogy Catlin tényleg csak kihasználta
 és nem bírt szembenézni a bűntudattal amit érzett.-szomorodott el Pattie.
-Most hogy jöttél ... - kezdte el és rám mosolygott.
 - Látnotok kellet volna milyen erőbedobással adta le az interjút.
- De egyre többet van ez . - mutatott az asztalra.
- Fáradt . Hajszolja magát .Aggódom - mondta és arcáról lefagyott a mosoly.
 - Itt vagyunk Pattie - mondtam neki és a szendvicsemet ott hagyva megkerültem az asztalt és megöleltem.          
-Köszönöm.Remélem együtt rá tudnánk beszélni egy kis pihenésre főleg te Lexy rád hallgat a legjobban.-eresztett meg egy halvány mosolyt.
 -Hallgatott.-javítottam ki.
 Kicsit rosszul éreztem magam ... és persze hibásnak hogy ilyen állapotba került Justin is és Pattie is .
Valami olyasmi segítenem  kell érzés kapott el .
 - Most felmegyek és megnézem szuszókánkat. - vigyorogtam rá.
Lassan elindultam felfelé. Lassan elindultam felfelé a lépcsőn.
 Sajnáltam ezeket az éveket amikor nem voltam mellette.
 Benyitottam a "szobánkba " és  nem hitem el amit látok ...